Zita speciális gyermekotthon Kaposváron

Az intézmény, az egykori árvaház múltja a XIX. század második felére nyúlik vissza. Alapításakor Mária Valéria főhercegnőről nevezte el megalapítója, lovag Köves-gyűri Freystadtler Antal, akitől később a somogyi herceg Esterházy-uradalmak bérlője vetette meg 15.000 frank összegből. A működtetést később többen is támogatták, a korabeli feljegyzések szerint Inkey Antal és gróf Széchenyi Dénes. Az árvaház költségeihez Somogy vármegye is hozzájárult, majd 1883-ban 13 hold szántóföldet engedtek át a fenntartó Mária Valéria Egyletnek, ingyenes haszonélvezetre. Az árvaház akkoriban 20, család nélkül maradt lánygyermeknek. 1892-ben Somogy vármegye kezelésébe adták át, és 30 férőhelyesre bővítették. A vármegye nem saját forrásból, hanem jótékonysági kezdeményezésekre, támogatásokra bízta a forrás előteremtését, amelyet az árvaház a meglévő földterület terményeivel egészített ki, a gyermekek ellátása érdekében.

A történelmi változások hatása az árvaház működését is befolyásolták, a második világháború eseményei jelentős károkat okoztak a létesítményben, de a működését mégis sikerült folyamatosan fenntartani. 1945-ben Somogy vármegye is részt vállalt az anyagi alapok megteremtéséből, így megnyugtatóan biztosítottá vált a fenntartáshoz szükséges forrás rendszeres, az inflációs időszakban pedig jelentős mennyiségű adomány is gyarapította forrásaikat. 1947-ben feloszlatták az addigi működtetőt, a Mária Valéria Egyletet, és bár egyedüli fenntartja Somogy vármegye, a nevét részben megtarthatta, így azután a Kaposvári Mária Valéria Árvaház nevet viselte. A gyermekek gondozási, ellátási feladatait az Irgalmas Rend apácái látták el, 1950-ig. Azután állami rendszerben működtették tovább, pedagógusokat is felvettek az intézménybe, az ott nevelkedő gyermekek pedig a város iskoláiba járhattak.

1952-ben a nevelőotthonok az akkori Közoktatási Minisztérium , majd a Művelődésügyi Minisztérium irányítása alá kerültek. Időközben jelentősen megnövekedett a biztonságos hajlék nélkül maradt gyerekek száma, és a hatvanas évekre túlzsúfolttá vált a gyermekotthon. A szükségszerűvé vált bővítésre 1967-ben került sor, egy új épületszárny kialakításával és a régi épületrész felújításával. A fejlesztések eredményeként 120 férőhelyes létesítménnyé nőtt az egykori árvaház, amelyet az akkori kor igényei szerint megfelelő, korszerű intézménynek ismertek. A hetvenes évektől kezdődően, részben az 1974-ben megjelent családjogi törvény bevezetésével összefüggésben, megemelkedett a nevelőotthonban a magatartás problémás, deviáns kiskorúak aránya. 1986-ban a Népjóléti Minisztérium bocsátott ki önálló működési engedélyt az intézmény számára, amikor is nevelőotthonból gyermekotthonná minősítették. A nyolcvanas évek végétől családiasabb légkört teremtve, kisebb létszámú csoportokban szervezték az intézmény belső életét. A csoportokban vegyes életkorú, 3 és 18 év közötti lánygyermekek és fiatalok kerültek elhelyezésre. 1993-ban, kifejezve belső megújulását, új nevet választott, és ekkortól a néha, humanista cselekedeteiről ismert Zita királyné nevét vette fel, és viseli máig is.  Az azóta eltelt évtizedekben a gyermekotthon fenntartójában többszöri változás történt. 2011-től kezdődően integrálták a létesítmény a Somogy Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság intézményrendszerébe, majd az addig megyei önkormányzati fenntartású létesítmény, miként a működtető anyaszerevezete, az új jogszabályoknak megfelelően a Somogy Megyei Megyei Intézményfenntartó Központhoz, végül a Szociáis és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Somogy Megyei Igazgatóság Somogy Megyei Kirendeltségének fenntartásába került.

A korábbi időszak dokumentációjának tükrében, 2002-től érzékelhetően évről évre egyre emelkedett a deviáns, magatartásproblémás, ezért speciális nevelésre szoruló gyermekek aránya a beutalt kiskorúak között, míg végül 2010-ben  hivatalosan is speciális gyermekotthonná minősítették az akkor 32 férőhelyes, koedukált intézményt, amely 2016-tól kezdődően már csak fiúk számára biztosítás teljes körű otthont nyújtó ellátást, négy, 8-8 fős csoportban.  Ebben az intézményben már kizárólag speciális szükségletű, 12 és 18 éves kor közötti kiskorúak nevelkednek, akik súlyos pszichés személyiségfejlődési, vagy súlyos disszociális tüneteik, vagy pszichoaktív szerhasználat  miatt, összetett szakértői vizsgálat véleménye alapján kerülnek ebbe a gyermekotthonba. 2018-tól kezdődően, a vonatkozó jogszabályi változás eredményeként, az itt dolgozók szakmai felkészültségét ún. kötelező 40 órás speciális gyermekotthoni alapképzés is elősegíti. A somogyi kiskorúakon kívül, az alapvető feladatokon felül, a Baranya megyei illetőségű gyermekeket is fogad. Az alapvető szakmai feladat itt a súlyos személyiségállapotú gyermekek mentális problémáinak ellensúlyozása, az önálló életre felkészítés, a rendszeres iskolába járás fenntartása, ennek jellemző akadályozottsága esetén magántanulóként az eredményes osztályozó vizsgák elősegítése, a nem tanköteles korú gyermekeknél a munkahely teremtés megalapozása. Ugyancsak alapvető feladat a kiskorúak azon alkalmazkodási, együttműködési képességeinek fejlesztése, amelyek a helyi mikrokörnyezetben és a tágabb társadalmi közösségekben, az iskolai korcsportban, a munka világában szükségesek.